László Kyra

László Kyra alkotásait leginkább téri helyzetek, látványok és érzetek inspirálják. Munkáiban a külső és belső tér ellentétes, mégis összetartozó viszonya jelenik meg, ez a kettősség művészetének kiindulópontja. Mindennapjai része a fényképezés, fotóin keresztül ragadja meg az egyedi pillanatokat: fénycsíkokat, árnyékokat, textúrákat. Ezek a vizuális élmények gyakran beépülnek munkáiba, különösen üvegképeibe, melyek konkrét épületek és terek fotóiból indulnak ki.

NEMZETKÖZI MEGJELENÉSEK, DÍJAK

Selected exhibitions:

2024

• Montage,Hosszúhetény – Solo exhibition
• Moment,Karinthy Salon, Budapest- Solo exhibition
• hu /Ankara, Istanbul, Dunaszerdahely, Brussels, Vienna, Lisbon, Madrid, Berlin, Denizli, Jablonec)
• Glasspring-Klebelsberg Culture Curia
• Art Market-Budapest

2023

• Zadar Glass Museum
• hu /House of Music, Budapest; The Venice Glass Week; International Biennale of Glass -Sofia, Belgrade, Museum of Applied Arts, Helsinki-Liszt Institute;/
• Designblok- Prague
• Milan Design Week
• Art Market-Budapest

2022

• Silent Room- Solo Exhibition, B32 Gallery, Budapest
• Glass for Six-Ferenczy Museum, Szentendre
• Common Space,2nd National Salon – Kunsthalle, Budapest
• Homage á Glass-Homage to Glass -De La Motte Beer Palota, Budapest
• HuGlass – Basilica of Budapest
• Art Market-Budapest
• Glasspring-Space-Image Gallery , Budapest

2020

• Die Rückkehr – Glasmuseum Frauenau, Germany

A KIÁLLÍTOTT TÁRGYAKRÓL

Emlékszöglet (2023)

Az Emlékszöglet egy valós tér perspektív részleteinek szerkesztett változata. László Kyra az alkotás során fotók alapján több vázlatot készít, majd kiemel és elhagyok részleteket, miközben fokozatosan egyszerűsíti a vonalakat, míg megformálódik a saját világa. A kinagyított részleteknek, a közelre kerülő vonalaknak és szögleteknek köszönhetően pedig maga a néző is „bekerül” az alkotásba, ami által részévé válik ennek az emlékszögletnek.

Valósághatár (2023)

A Valósághatár című munkát László Kyra a jabloneci Üvegmúzeum meghívására készítette, amely újra felidézte prágai ösztöndíjas időszakát. Az emlékekből kiindulva egy ott készült fotó alapján alkotta meg a művet, montázsszerűen komponálva a benne élő hangulattal. A gesztusokat szabadabban kezeli, az üveg formáját elengedi, így a kép víziószerű emlékké válik – ahol a valóság és a belső világ határai elmosódnak.