Szirmai Nóra

Szirmai Nóra 2010-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szobrászművész szakon. 2009-ben Olaszországban folytatott szobrászati tanulmányokat. 2021-ben elvégezte a Budapest Art Mentor programot. Kiállított többek között a Káli Art Parkban, a Bécsi Collegium Hungaricumban és a Budapest Young Art Fair-en.

Szirmai Nóra munkái természeti motívumokból, hálózatok megfigyeléséből indulnak ki: Rendkívüli módon foglalkoztatják a kapcsolatok, rendszerek, hálózatok olyan értelemben, mint az emberi viszonyok, a pszichébonyolult felépítése, az idegpályák kapcsolódása, az érzelmi összekapcsolódások. Innen ered a vonzódása olyan formák iránt is, ahol ezek a dolgok megfogható, látható formában vannak jelen, mint a rovarok szárnyának erezete, az érhálózatok, növényi relevanciák. Minden munkája ezzel a témával foglalkozik. Fantasztikus, ahogyan a természet megoldotta ezeket a kapcsolódásokat, és ehhez még hozzáadódik az a gondolatiság, ami a nem érzékelhető, vagy csak speciális körülmények közt látható kapcsolódásokra fókuszál. A munkák egyrészről átírt és sokszorosára felnagyított természeti formák, amelyek a leglágyabb, legérzékenyebb jelenségeket veszik alapul, ugyanakkor az egyik legkeményebb és legdurvább, legmaszkulinabb anyagban jelennek meg: az acélban. Ennek a kemény és nehéz anyagnak a fizikai kihívásokat kívánó megmunkálása, tehát az acélszobrászat izgalmas feszültségben áll a formák könnyedségével és azzal az érzékeny egyensúlyi helyzettel, amit a legtöbb mű teremt. Nóra több szobor témájához nem a természetből, hanem a tudattalanból, talán még saját magunk számára sem megfogalmazott érzetek szintjén jelenlevő energiákból inspirálódik. Nóra erről így ír: „A gyermekkori inspirációk és a felnőtt lét gyakran abszurd valósága keveredik a formáimban. Általam átszűrt, szavakkal nehezen kifejezhető érzések, érzetek, hangulatok, fogalmak, látványok az én szobraim. Nagyrészt ösztönszintű, érzések által vezérelt alkotói folyamat végeredményei.” Mindez acélban. Acéllal általában nem a tudattalanunkat megjelenítő szobrászművészetben, hanem emelőszerkezetekben találkozunk. A festett acélszerkezetek, főként azok a színek, amiket Nóra használ, a citromsárga, narancs vagy piros, hozzáadnak ehhez az indusztriális érzethez, hiszen nehézipari szerkezetek, az épületgépészet színei. A madárszárnyak, angyalszárnyak érzékeny és leheletfinom megmunkálása tehát összefeszül az acél anyagával, az acélszobrászat robosztusságával, és a citromsárga rikító színvilágával. Tovább fokozza a feszültséget az, hogy Nóra nagy méretekben alkot, szobrai általában embermagasságúak, a munkák tehát nem kicsik, nem visszahúzódóak, így lágyságuk óriási erővel párosul. Talán emiatt a méret miatt azt is érezhetjük, hogy a művek egyfajta élőlények, saját személyi séggel, lelkivilággal, érzelmi töltettel rendelkeznek, és entitásuk nem feltétlenül kapcsolódik azzal a jelenséggel, amikre az ábrázolásukkal utalnának. A szárny tehát nem (csak) szárny, sokkal több annál, az idegpálya nem csak térkép a sejtkapcsolatokról, és a levél messze túlmutat még azon a száradó és elporladó, múló szépségen is, ami az őszi erdőben vár.

A tárgyakról

Beauty of Destruction No.1., 5.

A Beauty of Destruction sorozat a pandémia elején készült, amikor még nem lehetett tudni, hova fut ki ez az egész. Mind ugyanannak a rovarszárny formának a csonkolt alakja. Az alkotó elvett belőlük, megtépte őket és mégis egy szép forma lett mindegyikből. A gondolat, ami ekkor foglalkoztatta; ha adott egy ismeretlen és rossz szituáció abból miként lehet mégis valami jót kihozni.

Healing

Az apró törékeny kis rovarszárnyak, ebben az esetben is egy kemény és durva anyagban, az acélban manifesztálódtak. A Healing, vagyis Gyógyulás című szobrot a trauma és a feldolgozás, illetve a poszttraumás növekedés ihlette. Szirmai Nórának, mint minden szobránál itt is fontos szerepet kap az árnyék, mint a műtárgy síkbeli és jelentésbeli kiterjedése. A szín, a piros melyben a színek szimbolikájának bipolaritása a legvilágosabban látható. Ez az intenzitás és a zsigeri színe.

Something red

A Valami piros című munkája szintén lézervágott, hengerített és festett acél, ami egy torzított rovarszárnyból épül fel. A piros szín egy fontos elem a munkáinál, nagyon sokrétű jelentéssel bíró szín, és rendkívül karakteres. Egy olyan formát szeretett volna létrehozni ezekből a törékeny jelenségekből, amely erőt és határozottságot sugároz.

Hommage a philodendron

Hommage a philodendron ahogy a neve is jelzi, a növények előtti tisztelgés ihlette ezt a munkáját Szrimai Nórának. Szintén lézervágott, festett szoborrol van szó, amely itt is kimerevít egy törékeny szerkezetet, a növény levelét. Azért a filodendron, mert már maga a növény levele is szoborszerű, igazi művészeti alkotás, mint bármely élőlény a földön.

Floating

A Floating című munka szintén egy rovar szárnyainak felnagyításából létrehozott „bárka” amely lebegést imitálva fekszik az alatta és egyben benne lévő tartószerkezetén.

Steadily

Acélból készült munka, lézervágással, hengerítéssel és hegesztéssel összeállítva. Szirmai Nóra munkái nagy része növényi szerkezetekre asszociál. A Steadily, mint ahogy a címe is mutatja, azt az állhatatosságot és eleganciát képviseli, ami a növények sajátja.

Missing parts

Lézervágott, hegesztett, festett acél szobor, ami szintén csonkított rovarszárnyakból épül fel. Ez az egyetlen sárga színű alkotása Szirmai Nórának. A szín maga a vidámságot életigenlést szimbolizálja, amely kontrasztban áll a megtépett szárnyakkal, ezzel a pandémiának állított emléket a művész.

Last breath

A Last breath egy olyan pályázati felhívásra készült munka, ami azzal foglalkozott, hogy vajon mennyi ideje van az embereknek a földön, hogy a klímaváltozás vajon tényleg a végét jelenti a létezésünknek, és ha igen akkor vajon mi lesz? Erre a felvetésre reflektálva hozta létre az utolsó lélegzetet a művésznő, amely szintén az általa sokat használt rovarszárny és növényi struktúrákból felépülő munka. Lézervágott, hengerített, festett szobor.