Szirmai Nóra

Szirmai Nóra munkái természeti motívumokból, hálózatok megfigyeléséből indulnak ki: Rendkívüli módon foglalkoztatják a kapcsolatok, rendszerek, hálózatok olyan értelemben, mint az emberi viszonyok, a pszichébonyolult felépítése, az ideg -pályák kapcsolódása, az érzelmi összekapcsolódások. Innen ered a vonzódása olyan formák iránt is, ahol ezek a dolgok megfogható, látható formában vannak jelen, mint a rovarok szárnyának erezete, az érhálózatok, növényi relevanciák. Minden munkája ezzel a témával foglalkozik. Fantasztikus, ahogyan a természet megoldotta ezeket a kapcsolódásokat, és ehhez még hozzáadódik az a gondolatiság, ami a nem érzékelhető, vagy csak speciális körülmények közt látható kapcsolódásokra fókuszál. A munkák egyrészről átírt és sokszorosára felnagyított természeti formák, amelyek a leglágyabb, legérzékenyebb jelenségeket veszik alapul, ugyanakkor az egyik legkeményebb és legdurvább, legmaszkulinabb anyagban jelennek meg: az acélban. Ennek a kemény és nehéz anyagnak a fizikai kihívásokat kívánó megmunkálása, tehát az acélszobrászat izgalmas feszültségben áll a formák könnyedségével és azzal az érzékeny egyensúlyi helyzettel, amit a legtöbb mű teremt. Nóra több szobor témájához nem a természetből, hanem a tudattalanból, talán még saját magunk számára sem megfogalmazott érzetek szintjén jelenlevő energiákból inspirálódik.