Makkai-Kovács Beatrix

2011-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen festő szakán, azóta több egyéni és csoportos kiállításon találkozhattak munkáival itthon és külföldön is egyaránt. Többgenerációs művészcsaládban nőtt fel, édesanyja textilművész, édesapja formatervező, nagymamája is Szőnyi növendék volt a Főiskolán.  2016-ban Barcsay-díjjal tüntették ki, 2017-ben a Magyar Római Akadémia ösztöndíjasa volt. 2023-ban a kARTc Egyesület éves kiadványában szerepel, mint a 4 legtehetségesebb fiatal képzőművész egyike.  Munkáin a vízpartszerű fragmentumokban az idő megélésének magányos nyomait fedezhetjük föl. A festmények elhagynak minden leképezési vágyat vagy naturalizmust, a vásznak keretein átlépő színek, tájak egy anyagtalan világban oldódnak fel. A képek megállásra késztetnek bennünket egy pillanatra, és azokba a személyes titkokba engednek betekintést, melyekre minden embernek szüksége van. A párbeszéd, a kommunikáció valójában nem csupán a kép és a néző között alakul ki, az alkotások tükörként állnak szemben a befogadóval, aki ezáltal maga is rákényszerülhet az „emlékezésre”, a lelassításra, az elmélázásra.

A tárgyakról

Szünet

Makkai-Kovács Beatrix akril technikával készíti a képeket, a technika maga gyors, mégis hosszú ideig tartott a munkák érlelődése. Ezek a művek hosszan tartó nézelődést igényelnek, és az idő ívével is foglalkoznak. A sorozat festése közben észrevette az alkotó, hogy minden cím valahogyan kapcsolódik az időhöz: „Törékeny pillanat,” „Csak egy rövid időre,” vagy akár a „Szünet.” Minden egyes kép számára egy belső, meditatív állapothoz, egy pillanat emlékéhez való kapcsolódást jelent. Az idő megteremti és átalakítja a tereinket, ahogyan egyre mélyebbre és mélyebbre hatolunk önmagunk rétegeibe.

Törékeny pillanat

Számára a festészet – az önkifejezésen kívül – a kikapcsolódás helye és eszköze, az ő „safe space”-e. Miután 2018-ban édesanya lett, és csak évekkel később folytatódott számára az elmélyült műtermi munka, próbált türelmes lenni magával, mert annyi mindent akart egyszerre kifejezni a festészet nyelvén. Az idő, amely egyre fontosabbá vált számára, egyre korlátozottabbá is vált. Az alkotás, és ugyanakkor a képek befogadása is olyan elmélyülést igényel, amihez idő kell. De az idő relatív!

Hajnali részletek

A természet által inspirált személyes rétegek bemutatása a cél, absztrakt történetek elmesélése, egy meditatív állapot bemutatása, egy lehetséges emlékkép derengése, a lelassulás – a néző idejének bevonásával. Időt kell hagyni a képeknek, hogy kapcsolódni tudjunk velük, nem egy gyorsan fogyasztható dolgot szeretne létrehozni az alkotó, ez számára nagyon fontos.