Herczeg Anikó

Budapesten született, iskolai tanulmányait már Sopronban kezdte el. Hende Vince festőművész dédapjától örökölt rajzkészségét eleinte iskolai rajztanárai alakították, majd később Kovács Gombos Gábor és Szabó Alajos művészeknél folytatta tanulmányait. Szakmai végzettségét tekintve: lakberendező, fényképész és alkalmazott grafikus. 1997 óta tagja a Soproni Képzőművészeti Társaságnak. Rendszeresen szerepelnek munkái itthon és külföldön egyaránt. Önálló bemutatkozó tárlatok mellett évi 2-3 közös kiállítás aktív résztvevője. 12 évvel ezelőtt tagja lett a kibővített vezetőségnek, ahol 2020-ban alelnöknek választották, jelenleg a Soproni Képzőművészeti Társaság elnöke. Festészetben az akril technikával fény- és folthatásra, a rajzolásban az aprólékos részletességre törekszik. A fotó téma pedig ott hever körülöttünk, csak észre kell venni. Három fő, egymással is összefüggő témakör – a jel, a fény, a tér – jellemzi munkáit, ezek lehetséges szerepének felvetésével az összefüggések vizsgálatában. A személyes értelmezés által született alkotások a befogadóban összeállhatnak egy egységgé, válasszá. Az ezek nyomán felvetett újabb kérdések aztán párbeszédet kezdeményezhetnek, és egyfajta közös utazásra invitálják a befogadót és a művészt.

A tárgyról

Fűzfa

A technikából adódóan nem az üres vászon telik fel színekkel, hanem először a formára gyűrt vászon képezi le kifejezendő gondolatait. Az önmagába érő kör, a végtelenség alfája és ómegája, az állandó körforgás szimbóluma. A vízparton álló szomorúfűz szélfútta ágai vertikális játékként ismétlik a víz fodrozódását. A hideg, tört színű, hűsítő gondolatokat, a kora esti nyugalmat csak a nádas ringatózása zavarja meg.