Mónika Üveges

Üveges Mónika művészete a tudományos kísérlet és a gyermeki játék metszeteként foglalható össze, amely a posztantropocén által uralt filozófiai klímában egyszerre feszegeti a képhordozó és a természetes-mesterséges határvonalait. A médiumok közötti átjárások lehetővé teszik számára, hogy az emberi és nem emberi nézőpontok megsokszorozásával és kifordításával az állandó vizuális megtévesztettségre reflektáljon, mely ugyanúgy fakad a technológiai fejlettségből, mint a környezetünk nehezen felfejthető látszataiból. Különböző sorozatait arra használja, hogy a nőies színezetű melankóliát (mely a közelítő, vagy talán már be is következett katasztrófa érzetében gyökerezik) ciklikusan oldja fel a pusztulásra következő újjászületés formájában.